Nem kellemes helyzet a tulajdonos számára, ha adósságok miatt az ingatlanát árverezik. Azonban az ingatlanokra vonatkozó végrehajtási eljárások teszik ki az adósokkal szembeni végrehajtási intézkedések jelentős részét, ezért érdemes áttekinteni, mik azok az alapvető szabályok, amelyek mentén ezek az eljárások folynak. Bármekkora tartozás miatt el lehet árverezni az ingatlant? Hogyan határozzák meg a becsértéket? Mik az árverés legfontosabb szabályai?
A végrehajtási eljárás egyik legfontosabb alapelve a fokozatosság szabálya. Ez azt jelenti, hogy ha pénztartozást kell végrehajtani, akkor azt elsősorban az adós rendelkezésére álló pénzösszegből (pl. bankszámlájáról), valamint munkabéréből vagy egyéb jövedelméből, járandóságából kell behajtani.
Ehhez képest az ingatlanra vonatkozó végrehajtás kivételes jellegű, és akkor kerülhet rá sor, ha a követelés máshogy nem térülhet meg. Ilyen eset, ha az adós egyéb vagyonából a tartozás (kamatokkal, végrehajtási költségekkel együtt) viszonylag rövid időn belül nem hajtható be. Ebben az esetben az ingatlant a végrehajtó lefoglalhatja. Nem foglalhatja le például a végrehajtó az ingatlant, ha az adósnak csak kisebb összegű tartozása van, amely a munkabéréből is rövidebb idő alatt behajtható.
A lefoglalás nem jelenti egyben az ingatlan árverezését is, és a tulajdonost sem gátolja az ingatlan használatában, sőt akár még az ingatlant is eladhatja, azonban a befolyó vételárból a tartozását ki kell egyenlítenie.
A lefoglalt ingatlant a végrehajtó csak akkor értékesítheti, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve, vagy ezekből csak aránytalanul hosszú idő múlva lenne behajtható a tartozás.
Az ingatlan becsértékét, azaz árverés esetén lényegében az ingatlan kikiáltási árát a végrehajtó határozza meg. Mivel a végrehajtó nem értékbecslő, ezért az önkormányzatnál vezetett adó- és értékbizonyítványban feltüntetett érték alapján határozza meg a becsértéket. Előfordulhat, hogy az adó- és értékbizonyítványban feltüntetett érték nem fedi az ingatlan valódi értékét, mivel általában ez a nyilvántartás nem veszi figyelembe az ingatlan egyedi sajátosságait. Viszont akár a végrehajtást kérő, akár az adós kérheti, hogy igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján kerüljön megállapításra a becsérték.
A végrehajtó a megállapított becsértéket közli a felekkel. Ha bármelyik fél a megállapított becsértékkel nem ért egyet, akkor jogorvoslatként végrehajtási kifogást nyújthat be, amelynek alapján a becsértéket a bíróság - szükség esetén szakértő közreműködésével - állapítja majd meg.
A lefoglalt ingatlan értékesítése rendszerint árveréssel történik. Ez azonban nem zárja ki, hogy az ingatlan árverésen kívül kerüljön értékesítésre, ha ehhez a végrehajtást kérő is hozzájárul.
Az ingatlanárverés ma már elektronikus úton zajlik, tehát nem személyesen tesznek ajánlatot a licitálók. Az árverésen az vehet részt, aki a törvényben meghatározott összegű árverési előleget a végrehajtónál előzetesen letétbe helyezte.
Az ingatlanra tett licit ajánlat akkor érvényes, ha az kikiáltási ár legalább 50%-át eléri. Tehát árverésen az ingatlan a becsérték felénél alacsonyabb összegért nem adható el. A lakóingatlanok kivételt képeznek ez alól, mivel ezeknél legalább a kikiáltási ár 70%-át el kell érnie az ajánlatnak, feltéve, ha az adósnak ez az egyetlen lakóingatlana, lakóhelye ebben van, és a végrehajtási eljárás megindítását megelőző 6 hónapban is ebben volt.
Ha az első árverés sikertelen volt, akkor a végrehajtó 3 hónapon belül második árverést tart. Ha ez is sikertelen, akkor a végrehajtást kérő jogosulttá válik arra, hogy a becsérték 50, ill. 70%-áért az ingatlant maga vegye át. Abban az esetben, ha a végrehajtást kérő sem kívánja átvenni az ingatlant, akkor a végrehajtó az árverési honlapon folyamatos árverési hirdetményt tesz közzé. Ilyenkor újabb árverést akkor tartanak, ha valaki vevőnek jelentkezik.
Dr. Szabó Gergely
ügyvéd
Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda
A megbízható jogi képviselő
Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda
info@kocsis-iroda.hu
(1) 266-6621
- - - - - - - -
A fenti rövid tájékoztatás a teljesség igénye nélkül, figyelemfelhívó célzattal készült, mely nem minősül jogi tanácsadásnak.